Lehet, hogy ez most szentségtörés, de az un szűzesség elvesztésének tulmisztifikálását, soha nem értettem, és vallom, hogy a legtöbbünknek, az első, nem az az élmény, amely leányregényekben olvasható. Én, kissé, túlfűtötten, imádtam megélni mindent, ami testiség. Szerettem, ha szeretnek, ha hozzám érnek, ha felfedezik a testem (még most is, a múltidő, csak amiatt van, hogy épp, a múltamról írok :-) ) . A komoly kapcsolatok, nem igazán érdekeltek, és azt gondolom, teljes "eltévelyedésem", akkor kezdődött, amikor, 18 évesen, a barátnőmmel elmentünk a Balatonhoz, egy rakás óvszerrel, és megbeszéltük, mindenkivel lefekszünk, aki megtetszik.. Jujj, lehet szentségelni, bár, mi nők, semmivel nem vagyunk jobbak, e téren, férfitársainknál, csak a sztereotípiák miatt, vallunk mást. De, ez a blog, ugye, nem arról szól, mit mondunk, mit illik, kommunikálnunk, a külvilág felé.
Budapesttől, stoppal mentünk, már csak a kaland miatt is. Kék, VW Jetta, ez vett fel minket, benne, két srác, húszonévesek, kalandvágyóak. Mint, mi. Nem voltunk rossz csajok, sőt, úgyis mondhatnám, gyerekjáték volt, befűzni Őket. JÁTÉK, pontosan. Vagy, sport, mindegy! KInek, hogy. Véleményem szerint, ha egy nő, akar egy pasit, nagyon ritkán van, hogy visszautasítják, a közeledését, fordítva, már más tészta. Nekünk, illik, szabadkozni, pirulni, holott, a lekünk mélyén, alig várjuk....hogy leteperjenek. Nekem, mai napig izgalmat okoz, ha mindezeket felidézem. És? Kinek fáj? MIért lennék álszent? Mirt tagadnám?
A srácok, egyike hátra ült, mellém, a sofőr mellé, meg a barinőm....és kezdődött. A combok, előbb, véletlenszerű, majd tudatos érintése, a levegő izzani kezdett, forrt. A csók, hamari volt, és kissé nyálas, de a keze, nagyszerűen simogatott... elvesztem. Kész. Azonnal akartam, magamba kellett fogadjam. A sofőr megállt, muszáj volt, tetszett neki a barátnőm, de ugye vezetett. Lehúzódtunk, az út szélére, direkt nem annyira elbújva. És.....